Vízszigetelés – A kapilláris nedvesség ellen manapság alkalmazott eljárások:
1. vakolatok és kent szigetelések;
2. a falak burkolása különböző anyagokkal;
3. a falak injektálása;
4. elektroozmózis, elektromágneses berendezések, ultrahang;
5. szellőző csatornák, szellőző homlokzatok, szellőző prizmák;
6. drénezés;
7. a falátvágásos módszerek.
1. Vízszigetelés – VAKOLATOK ÉS KENT SZIGETELÉSEK
1.1. A VÍZZÁRÓ VAKOLATOK megakadályozzák a párolgást, a falfelületek már nem páraáteresztőek, „nem tudnak lélegezni”, megnő az ozmózisnyomás, a kapilláris nedvesség felkúszik arra a magasságra, ahol ismét beáll a víz−levegő-egyensúly. A kipárolgás zónája kapilláris úton terjed és felfelé mozdul, egyre nagyobb felületet foglal el, aminek következtében megnő a sószállítás és tönkremegy az anyag, a fal felületén megjelenik a salétrom.
1.2. A KENT SZIGETELÉSEK teljesen megakadályozzák a párolgást, felborul a nedves falak víz−levegő-egyensúlya, ugyanaz történik mint az 1.1. pontban.
1.3. A PÁRAÁTERESZTŐ VAKOLATOKAT hordozóanyagból (perlit), kötőanyagból (oltott mész + polimer) és adalékanyagokból (buborékosító) keverik. Keveréskor gázok szabadulnak föl, amelyek az anyagban több millió mikro- és makropórust hoznak létre. A megszilárdulás után a vakolat porózus és lyukacsos lesz (a jobb minőségű vakolatok porózusabbak), ami a vízmolekuláknak lehetővé teszi, hogy párolgással a levegőbe jussanak, miközben a pórusokban sókristályok jönnek létre, anélkül, hogy megpattanna a pórusok fala. Mivel a mikropórusok kapacitása korlátozott, ha telítődnek, akkor a faluk megpattan, és a vakolat anyaga lassan tönkremegy, leválik a fal felületéről. A vakolat minőségétől függően a nagyszerűen felújított honlokzattól a kapilláris nedvesség újabb megjelenéséig 2-től 5 év telhet el.
2. Vízszigetelés – A FALAK BURKOLÁSA
a nedves falak elrejtését jelenti fa-, gipszkarton, kerámia- vagy kőlapokkal, fa vagy műanyag lambériával (a hatás ugyanaz, mint az 1.1. és az 1.2. pontok esetében)
3. Vízszigetelés – A FALAK INJEKTÁLÁSA VEGYI OLDATOKKAL
A fal mindkét oldalán, egymástól 10-20 cm-re 22-25 mm-es lyukakat fúrnak 30-40%-os szög alatt, amelybe szabadon vagy nyomás alatt különböző oldatokat injektálnak, arra számítva, hogy az oldat majd szétárad a falban, és a kristályrács kialakulása után vízzáró réteget alkot. A gyakorlatban lehetetlen megállapítani, vajon valóban telítődtek-e a pórusok, a kezelt falban nagy valószínűséggel maradnak telítetlenek is, amelyek előbb-utóbb összekapcsolódnak és így új kapilláris keletkezik.
4. Vízszigetelés – ELEKTROOZMÓZIS, ELEKTROMÁGNESES BERENDEZÉSEK, ULTRAHANG
4.1. ELEKTROOZMÓZIS Még 1802-ben Reuss professzor a szentpétervári egyetemen elektródákat épített be a nedves épületekbe: a falakba az anódokat (+), a környező talajba pedig katódokat (-). Ha az elektródákat kisfeszültségű egyenáramra kapcsolták, megváltozik a vizes oldatban (az elektrolitben) a polaritás: a falak anóddá, a talaj katóddá válik. A vizes oldaton és a kapillárisokon átvezetett egyenáram alkotóelemeire bontja a vizet (H2O): az OH-t (a hidroxilcsoportot) a katód vonzza magához, a H (a hidrogánmolekula) pedig elpárolog a levegőbe. Az építőanyag pórusaiban lévő vízmolekulák elektrolitikus felbontásának az eredménye − a fal száradása.
A falak elektroozmózisos szárítása ötletként briliáns, de a gyakorlatban nem tartós és drága.
4.2. A FALAK SZÁRÍTÁSA ELEKTROMÁGNESES BERENDEZÉSEKKEL
Az elektromágneses berendezés megalkotója így magyarázta a berendezés működését:
„A berendezés az épület egy bizonyos pontján kerül elhelyezésre és visszaküldi a nedvességet a fal kapilláris hálózatába, ahonnan érkezett. A száradásra bizonyos oszcillációk révén kerül sor, amelyre a természetben is van példa. Az Aquapol berendezés egy mikrohullámú adó-vevő készülék, mely az energiáját a Föld gravomágneses teréből nyeri. Ezt a felfogott energiasugárzást a készülék polarizáltan a hatóterületre sugározza. Ebben a folyamatban fölülről bekapcsolódik az űrből nyert energia és megnő a berendezés hatékonysága, a hatóterületre sugárzott energia erejének növelésével.” Lásd: https://www.aquapol.co.za/index.html
Kommentár helyett: cégünk gazdag gyűjteménnyel rendelkezik azokból az anyagokból és tárgyakból, amelyeket a végül a HIO-technológiával® szigetelt épületekben gyűjtöttünk, és amelyeket a mesterek az elmúlt évszázadokban használtak a kapilláris nedvesség ellen − ezek között szép számmal vannak a fenti technológia alkalmazása során használatos kosarak.
4.3. ULTRAHANG A nedves falak „kiszárítása” mikrohullámokkal vagy ultrahanggal („sonic boom”)
Kommentár nélkül!
5. Vízszigetelés – SZELLŐZŐ CSATORNÁK, SZELLŐZŐ HOMLOKZATOKÉS SZELLŐZŐ PRIZMÁK
5.1. Az utólag beépített szellőző csatornák elősegítik a fal közepének szellőzését.
5.2. A szellőző homlokzatok csak a fal külső felületére hatnak.
5.3. Az utólagosan beépített szellőző prizmáknak − „Knappen prizmák” vagy „Knappen szondák” − elvben nagy mértékben meg kéne növelniük a párolgást és ezzel elősegíteni a fal kiszáradását, egy időben kellene kiszáradnia a falak felületének és belső szerkezetének.
Minden fent említett eljárás, amelynek során valamit beépítenek a kipárolgási zónában, az „vákuumpumpaként” viselkedik. A régi, nedves falakban többnyire nincs semmiféle vízszintes vízszigetelő réteg, ezért a kiegészítő szellőzéssel sokszorosan megnövelhető a további nedvességfelszívódás. Azokon a felületeken, ahol a felgyorsított párolgás történik, mikrokristályok formájában felhalmozódik a sószennyeződés − azaz a salétrom. Ennek a folyamatnak a következménye a falak állapotának látványos romlása.
Azokban az esetekben, amikor egy épületben a padlószint magasabban van a környező talajnál, a HIO-master lemezek® alatti részre (a lábazatra) légáteresztő vakolat helyett szellőző homlokzat is kerülhet, azaz ez a rész műkővel, természetes kővel vagy márvánnyal is burkolható.
6. Vízszigetelés – DRÉNEZÉS
Talajcsövekből kialakított rendszer elhelyezése az épület körül. Az eljárás gyakorlati tapasztalatai kiválóak, de ha csak ezt alkalmazzák, az soha nem bizonyul elegendőnek. Ezzel az eljárással csak a talajvíz szintje csökkenthető az épület körül, de a kapilláris nedvesség megjelenésének oka továbbra is fennáll.
7. Vízszigetelés – FALÁTVÁGÁSOS MÓDSZEREK − A VÍZSZINTES vízszigetelés UTÓLAGOS BEÉPÍTÉSE
A régi épületek kapilláris nedvességtől való megvédésének egyetlen módja az, ha a falak teljes keresztmetszetét átvágjuk és új vízszintes vízszigetelést építünk be. A falátvágást alkalmazó módszerek közös tulajdonsága, hogy hatékonyan megszüntetik a nedvesség függőleges mozgását, ami hatalmas előnyt jelent azokkal az időleges módszerekkel szemben, amelyeket hosszabb-rövidebb időn belül meg kell ismételni. Ezek a falátvágásos módszerek azonban − a beépítés módjától és a szigetelőanyag tulajdonságaitól függően − csak korlátozottan alkalmazhatók, mert a falak megsüllyedéséhez, megrepedezéséhez vezethetnek.
7.1. HW-MÓDSZER (Haböck & Weinzierl)
A hullámos acéllemezeket (melyek legfeljebb 100 cm hosszúak) nagy dinamikus erővel sajtolják be a fal fugáiba, az eljárás során fennáll a veszélye a falak megsüllyedésének és a repedések megjelenésének. Nincs tapadás a rés felső és alsó felülete, valamint a lemez között, a lemezek kötőanyag nélkül, „szárazon” kerülnek be a falba. Több kérdés merül fel:
Mi történik, ha a fugák nem egyenesek, ha a fal kőből épült, ha vegyes falazatú épületről van szó, vagy a fugák cementes malterból készültek? Mi történik földrengés esetén? A beépítés kapcsán fölmerülő kérdések mellett fontos megemlíteni, hogy egyetlen fém sem ellenálló a falban megjelenő nedvesség elektrokorróziós hatásával szemben. Lásd a https://www.hw-mauertrockenlegung.de/ linket!
7.2. GÉPI FALÁTVÁGÁS
A gépi falátvágás első alkalmazója egy olasz tanár, dr. Giovanni Massari volt, még a múlt század ötvenes éveiben, az ő ötletét vette át az olasz COMER cég, és fejlesztette ki saját technológiáját: a falátvágást a fugában végzik, elektrohidraulikus fűrészekkel és widia vágóhuzalokkal. A kivágott résbe új szigetelőrétegként merev üvegszálas lemezek vagy bitumenes lapok kerülnek (illetve az utóbbi években 7 mm-es műanyag lemezek), és hogy elkerüljék az falak megsüllyedését és a repedések megjelenését, kötelező jelleggel műanyag ékeket használnak. Ez a módszer ideális a vékonyabb falú földszintes épületeknél, de nem alkalmazható a több emeletes vagy vastag falú épületek esetében, várak, templomok vagy paloták falainál, amelyek vastagsága elérheti a kettő, három, esetenként ennél több métert is.
A falak esetleges megsüllyedése a kivágott rés különböző magasságából adódik, ez viszont függ a vágószerszámtól, a fal anyagától és állapotától. Ha a résbe, amelynek magassága 8-14 mm, olyan szigetelőanyag kerül, amelynek a vastagsága 2-7 mm, teljesen nyilvánvaló, hogy marad egy legalább 5-9 mm-es hézag, amely óhatatlanul a falak megsüllyedéséhez, a repedések megjelenéséhez vezethet, és ezzel veszélybe kerül az épület stabilitása. Az ékek alkalmasak a falak megsüllyedésének megakadályozására, de csak a legfeljebb 40 cm vastagságú falak esetében, az ennél vastagabb falak teljes keresztmetszetét nem lehet kiékelni, és valós a megsüllyedés veszélye. Lásd a http://www.comerspa.com/isolcomer_ing.html
A HIO-technológia® az egyetlen, amely képes megoldani a megsüllyedés problémáját, ugyanis minden egyes beépített lemez vastagságát a helyszínen az adott rés magasságához igazítjuk. A HIO master lemezek® függőleges bordái így át tudják venni az épület falainak hatalmas függőleges terhelését. Nincs lefedetlenül maradt hézag, nincs ékelés, elméleti esélye sincs a megsüllyedésnek!